A textilipar sokat hozott, de keveset kap

Udvarhelyszéken a textiliparban majdnem 2000 ember dolgozik. Ez a munkavállalóknak évi közel 10 millió euró bevételt generált .

Nem kell ahhoz sem politikus, sem vállalkozó legyél, mindössze ember, hogy megértsd és átérezd ezeknek az embereknek a félelmeit, akik egyik napról a másikra munka nélkül maradhatnak. Igaz, hogy senki nem tudhatta, milyen mértékűek lesznek világszinten a pandémia gazdasági hatásai. Igaz, hogy óriási áldozatot hoztunk mindannyian azzal a 90 napos böjttel, amin túl vagyunk. A szerencsésebbeknek megadatott az a lehetőség, hogy otthonról online dolgozhattak, de valójában mindannyiunk élete teljesen megváltozott.

Az viszont nem igaz, hogy nem tudtuk, hogy a könnyűipar és a turizmus kerülhet a legrosszabb helyzetbe. Ha nincs megrendelés és nincs turista, akkor megáll a pénz mozgása, megáll az élet. Ez ilyen egyszerű! Az elmúlt hetekben többször egyeztetve az érdekeltekkel, sikerült összeállítani egy olyan javaslatcsomagot, amelyet a munkaügyi, pénzügy és gazdasági minisztériumoknak kiküldtem, hogy támpont lehessen az intézkedések kialakításában. Arra kértem az illetékes minisztériumokat, hogy adókedvezményeket vezessenek be, csökkentsék a fizetések utáni illetékek mértékét vagy meghatározott ideig töröljék el ezeket. Továbbá az energiaköltségek állami támogatását is kértem, mivel a villamosáram a textilipar egyik legnagyobb költségtétele. Úgy gondolom, hogy a technikai munkanélküliség lehetőségének meghosszabbítása 2021 márciusáig ugyancsak elengedhetetlen feltétel az életben maradáshoz.

Meggyőződésem, hogy a kormánynak kötelessége a textilipar segélykiáltására lépni, hiszen egy olyan iparágról beszélünk, amely az elmúlt 30 évben komoly pénzösszegekkel járult hozzá a mindenkori román állam költségvetéséhez.

Segíteni kell nekik! Az nem segítség, ha kampányidőszakban nagy meggyőződéssel 500 munkahelyet megígérünk teljesen alaptalanul, majd amikor 1500 udvarhelyszéki ember megélhetése kerül veszélybe, akkor becsületesen hallgatunk.