„Van, akinek a Volkswagen Bogarat, másnak a színes televíziózást köszönhetjük, mégsem hallottuk a nevét, s akad olyan is, aki New York leghíresebb felhőkarcolóit tervezte, itthon mégis szinte ismeretlen.”
A Facebookon hihetetlen népszerűségnek örvendő Újságmúzeum oldal szerkesztője, Sal Endre szenvedélyesen kutatja ezeknek az elismert és elfeledett magyar származású hírességeknek az életét. Könyvéből, a Mi, magyarokból kiderül, hogy ezek a tehetséges emberek milyen sok árnyalattal színesítették a világot.
Megannyi felemelő, megrázó és érdekfeszítő történet…köztük a Pálmay Ilkáé is, az apró színésznőé, akiről az amerikai lapok ugyanúgy írtak, mint a brit újságok. Mára viszont kiesett a köztudatból.
Petráss Ilona néven született 1859 ben , nemesi családba. Anyja 26 évesen meghalt, a kétéves Ilka a testvérével félárván maradt. Apja szabad szellemben nevelte, de a rokonság ezt nem nézte jó szemmel, hallani sem akartak arról – amit márpedig a fejébe vett- , hogy színésznő legyen. A könyvben szereplő apák közül talán egyedül Petráss Gusztáv mérnök az, aki kezdetektől támogatta gyermekét a szinházi pályán, még a művésznevét is ő találta ki “Legyél, fiam, mondjuk Pálmay Ilka”.
Ezzel az új névvel Kassán került színpadra, ott aztán beleszeretett a pesti színjátszás egyik atyjának, Szigligeti Endrének a fiába. 18 éves volt, amikor hozzáment Szigligeti Józsefhez. Ő volt a rendezője és főszereplője a daraboknak , amelyekben újdonsült felesége fellépett. A házasság nem volt túl boldog, és ennek elsősorban az volt az oka, hogy a férj nem bírta elviselni, mekkora sikere van asszonyának. Hatalmas tapsok minden dal, ária után, aztán éjjel szerenádok, titokzatos üzenetek, virágcsokrok, messziről jött látogatók…Olyan energia és természetes frissesség áradt Pálmay Ilkából, hogy nem volt elég neki a kassai miliő. Hamar Pestre került a Népszínházba, de oda már nem követte férje.
Igazából a Krúdy műből –Primadonna. Regényes történet Pálmai Ilkáról, aki meghódította a világot – sem derült ki, mit tudott a színpadon, de hogy elvarázsolta a közönséget, az teljesen biztos. Egy Bécsből érkező vállalkozó azt remélte, hogy az ő felszállásával jó reklámot csinálhat a léghajójának. Valószínüleg igaza volt. Az esemény hírére Pestre érkezett a bécsi Jockey Clubból Kinsky Jenő birodalmi gróf. A vele titokban megkötött házasságig még sok víz lefolyt a Dunán, de azt már többnyire Bécsben nézhette a színésznő. Ott is lába előtt hevert az egész város. Bármit megtehetett, még azt is, hogy amikor Ferenc József nyári rezidenciájában lépett fel, magyarul énekelt. Másnak nem nézték volna el, de a kis primadonnának igen.
„Mindenki őt akarta hallani, X Pius pápa is meghívta a Vatikánba magánaudenciára!”
Volt a XIX század második felében egy korszakot meghatározó szerzőpáros W.S (William Schwenk) Gilbert szövegíró és Arthur Sulivan zeneszerző, igazából Gilbert-Sullivan, azaz úgy kell elképzelni őket, mint Lennon-McCartney-t, csak ők operát –írtak, és lehetett tudni, melyikük miért felelős. Ha bemutatták valamelyik darabjukat a Savoy Theaterben, akkor London ünneplőbe vágta magát, és megjelent a bemutatón, aztán még hónapokig verekedtek egymással az emeberek a jegyekért. Nos, a kettős utolsó darabját kifejezetten azért írta, mert a Druly lane színházban estéről estére rajongók hada jelent meg a Pestről érkezett szoprán megtekintésére, aki bájos előadásával lebilincselte a közönséget.
A The Grand Duek ( A nagyherceg) librettóját úgy alakították, hogy egy német társulat lép föl a nagyherceg előtt, amelynek egyik tagja, Júlia angol akcentusával kirí a többiek közül, de olyan ellenálhatatlanul énekel, hogy ezzel nem törődik senki. Milyen furfangos gondolat, így aztán semmi baj nem volt azzal, hogy Pálmay Ilka angol kiejtése nem volt éppen londoni. Százhuszonhárom előadás: ennyi ment le nagyjából egyhuzamban az 1896. márciusi bemutatót követően.
Pálmay Ilka eljutott New Yorkba is, három nyelven – angolul, németül és magyarul – énekelt, egy alkalommal maga Mark Twain kérte fel jótékonysági fellépésre. Aztán hazatért, az évek során a Népszínház, a Vígszinház, a Magyar Színház, a Városi Színház, a Belvárosi Színház társulatában szerepelt. 1928-ban, 69 évesen a visszavonulás mellett döntött. Egy szívfájdalma volt csupán, hogy sosem lett gyereke. Sokak szerint, ha kicsit később születik, a hollywoodi hangosfilm sztárja lett volna.
Az ünnepelt díva, a hercegek, grófok és híres írók szerelme 1945-ben , budapesti bombázások ideje alatt halt meg egy hideg , dohos pincében, ahol hónapok óta lakott. Ha nincs a világháború, akkor talán tízezrek kísérik utolsó útjára, virágcsokrok százait tették volna sírjára, ám így, két légriadó között, kapkodva, néhány tucat ember kíséretében temették el.”
Március 8 alkalmából emlékezzünk Pálmay Ilkára és ünnepeljük minden nő életét és történetét.
Részletek és fotó a Mi, Magyarok című könyvből